Ön és a grid

"A grid" célja (abban a szemléletben, mely szerint van az "Internet" és van a "Web") még mindig távolinak látszik, és talán soha nem fog megvalósulni a gyakorlatban. Még ha "A grid" végül is egy álom marad, jó esélyünk van arra, hogy sok gridet láthassunk, néhányat magánkézben, néhányat nyilvános formában, néhányat egy régión vagy országon belül, néhányat pedig igazán globális dimenziókban. Lesznek olyanok, amelyeket speciális problémákhoz rendelnek hozzá kizárólagos módon, és lesznek olyanok, melyek "minden célra" felhasználhatók.

Nemzeti gridek

A nemzeti gridek mögött rejtőző idea az, hogy a műszakilag csúcsminőségű erőforásokat egyesítsék egy nemzeten belül. Ezzel egy startégiai "számítástechnikai tartalék" képződik, tekintélyes gépi erőforrásokat bocsátva rendelkezésre nagy horderejű problémák, krízishelyzetek esetén, mint például egy nagyobb környezeti katasztrófa-elhárító akciótervének kidolgozása, vagy földrengés, esetleg terrorakció fennállásánál. Továbbá egy ilyen grid úgy viselkedne, mint egy "nemzeti kollaboratórium", a komplex tudományos és mérnöki problémáknál biztosítva az együttműködő intézkedéseket, mint amilyen a globális klímaváltozás, az űrállomás-tervezés, és a környezeti tisztítás. Például az Egyesült Királyság üzemeltet egy e-Science program-ot, és ennek részeként fut egy projekt, melynek célja egy nagy nemzeti grid kifejlesztése.

Magángridek

A magángridek (néha helyi grideknek, vagy intra-grideknek is nevezik őket) nagyon hasznosak lehetnek sok intézeten belül (kórházak, vállalatok, kis cégek stb.). Ezek jellemezhetők relatíve kicsi méretükkel, központi irányítással, közös célokkal, és a legtöbb esetben valószínűleg integrálniuk kell az alacsony költségű célszerű technológiákat. Valójában a magángridekre vonatkozó kereskedelmi megoldások már elérhetők, mint amilyen az Entropia DC Gridje, és valószínűleg ez a tovább növekedni, finomodni fog az elkövetkező években.

Projekt gridek

A projekt grideket valószínűleg azért fogják felállítani, hogy hatékonyan meg tudjanak felelni a sokféle több intézetből együttműködő kutatócsoportok és a több cégből érkező "virtuális csapatok" igényeinek, a rövid- és középtávú projektjeik kivitelezéséhez (tudományos együttműködések, tervezői projektek). Egy projekt grid jellemzően ad hoc módon megosztott erőforrásokból fog felépülni, korlátozott ideig fennmaradva, és egy specifikus célra irányulva. Ez tipikusan olyan, amit egy önmotivált csapat fel tud állítani anélkül, hogy valamelyik nagyobb Nyilvános grid infrastruktúránál jelentkeznének a hozzájárulásukért. Az LHC Computing Grid (LCG) Projekt egy példa lehet az ilyen gridekre, ez az atomfizika egy részkísérletét szolgálta.

Önkéntes gridek

A Önkéntes gridek mindenkinek szólnak, akik rendelkeznek otthoni számítógéppel, és némi gépi kapacitást szándékoznak a köz javára bocsátani a jó ügy érdekében, mondhatnánk. Az e területhez tartozó tevékenységek a különféle "@home" projektekre korlátozódtak, ahol a részvétel vidámsága a fő motivátor, néha jutalmakkal és a hírnév lehetőségének extra csábításával. (Képzelje el, hogy az Ön számítógépének sikerült érzékelnie az első üzenetet az űrből! A SETI@home egy ingyenutazással ajándékozná meg Puerto Rico-ba, hogy megnézhesse azt a rádióteleszkópot, amit projektjeikhez használnak.)

Peer-to-peer gridek

A Peer-to-peer technológia az adataikat számítógépeik között megosztó emberektől függ (mint a néhai Napster és sok utánzója). A név, peer-to-peer azt sugalmazza, hogy nincs központi irányítás, azonban a Napster esetében volt egy központi címtár, és pontosan emiatt küldték padlóra a céget! Az új verziók azonban igazán peer-to-peer elven működnek, harmadik fél beavatkozásának igénye nélkül.A Vevőközönség Gridekkel össszehasonlítva, ez azt az eszmét testesíti meg, amikor természetben kap azért, amit ad: zenefájlokhoz való hozzáférést például, ha megosztja a sajátját.

Fogyasztói gridek

Egy fogyasztói griden az erőforrások inkább kereskedelmi alapon vannak megosztva, mint a jóindulat, vagy a kölcsönös érdeklődés alapján. Vállalatok vagy egyéb szervezetek szétosztott erőforrásokat bérelnek, és ezen erőforrások tulajdonosait megfizetik a rendelkezésre bocsátott gépi teljesítményért, vagy tárolókapacitásért egy közvetítő kereskedő személyével töltve be a middleware szerepét. Jóllehet sok vásárló használhatja ugyanazokat az erőforrásokat, általában nem lesznek közös együttműködésen alapuló céljaik, és itt csakugyan jelentkezni fog a kihívó igénye annak, hogy biztosítva legyenek a különböző felhasználók adatai, és ne tudják ellopni egymás munkáját. Egy nagy feladat lesz az ilyen grideknél az "erőforrás marketing": a felhasználónak meg kell találnia azokat az erőforrásokat, melyekkel képes megoldani feladatát, és az ellátónak tudatnia kell a potenciális felhasználóval, hogy milyen erőforrásokat tud felajánlani. Voltak kísérletek, hogy a @home típusú "ciklikus öblítés" módszerének felhasználásával alkossanak kereskedelmi megoldásokat, de alapvetően az látható, hogy ezek általánosan megbízhatatlanok az üzleti problémákhoz. Volt olyan javaslat, hogy a jövő processzorgenerációinak chipkészleteibe egy grid felszerelés is legyen telepítve, hogy optimalizáltan használhassák őket a gridek, amikor a tulajdonosuk nem dolgozik velük.