Nagy teljesítményű alkalmazások
Ez az, amit korábban supercomputing-nak neveztek, azonban amióta szokványos számítógépekből álló klaszterek látják el e feladatok nagy részét, a szó (nagy teljesítményű alkalmazás) elterjedt.
Az alkalmazásokat igényelő tudományok közé tartoznak:
- asztrofizika (pl. szimulációk szupernóva robbanásokról, vagy fekete lyuk ütközésekről)
- automotív/repülőgép ipar (pl. egy autókarambol szimulációja, vagy egy új repülőgép tervezése)
- éghajlat modellezés (pl. egy tornádó szimulációja, vagy a Föld jövőbeni éghajlatának prognózisa)
- közgazdaságtudomány (pl. a világazdaság modellezése)
Manapság a modellek annyira leegyszerűsítettek, hogy a jelenleg elérhető gépekkel számíthatóak legyenek; általában sok fontos tényező kerül elhanyagolásra, mert a számítógépi erőforrás nem elegendő ezek beszámításához. A természet (vagy az emberiség) igazi összetettségének megragadása egyszerűen elérhetetlen jelenleg.
Egy példa a "horizont feletti" alkalmazásokra a Distributed Interactive Simulation (DIS), melynek technikáját hadászati képzésekre és tervekre használják, de alkalmazható légi irányító rendszerekre is. A valós szituációk többszázezer szereplőt, tényezőt foglalhatnak magukba, melyek mindegyike összetett viselkedésmintával rendelkezhet. Ma a legnagyobb szuperszámítógépek is legfeljebb 20 000 egyedet tudnak kezelni.
